Fókuszolás

A fókuszolásról röviden

A testünk tudja a titkot. Ha tudattalanunk ügyesen elrejti is, testünk jól ismeri titkolt érzéseinket. A fókuszolással feltárhatjuk ezeket, kapcsolatba kerülhetünk velük, megérthetjük az összefüggéseket, és így teret adhatunk a gyógyító változásoknak. A fókuszolás a személyiség fejlődését és erősödését szolgáló eljárásmód, melynek minden mozzanata természetes, velünk született.

Elméletét és gyakorlatát Eugene T. Gendlin filozófus és pszichoterapeuta, a humanisztikus pszichológia jelentős képviselője – Carl Rogers tanítványa és később munkatársa – írta le és fejlesztette tovább. Alapgondolata szerint a testünk jól ismeri érzéseinket, nehézségeinket, dilemmáinkat és ezek hátterét, összefüggéseit. A fókuszolás a figyelem tudatos ráirányítása a különböző élethelyzetekhez kapcsolódó testi érzetekre, és ezek jelentésének minél teljesebb és mélyebb átélésére. Problémáink megoldását, a pozitív változásokat a testünkkel kialakított elfogadó, nyitott kapcsolat mozdíthatja elő. A belső fejlődés természetes folyamatának újra felfedezése által megindulhat az erősítő változások sora, mely megjelenhet viselkedésünkben, választásainkban, döntéseinkben, életünk vezetésében.

Ajánlott irodalom:

  • Eugene T. Gendlin: FókuszolásÉletproblémák megoldása önerőből                       EDGE 2000 Kiadó – 2009  (SHL könyvek)
  • Eugene T. Gendlin: Álomfejtés – EDGE 2000 Kiadó 2009 (SHL könyvek)
  • http://fokuszolas.hu/
  • http://focusing.org/

A fókuszolásról a babavárás idején

Várandósok számára segítséget jelenthet a fókuszolás a különféle testi és lelki változások jobb megértésében és elfogadásában, a babával való kapcsolat felvételében, az ő érzelmi szükségleteire történő ráhangolódásban, a természetes szülés útjában álló esetleges akadályok leküzdésében, a kompetens szülővé válásban, az érzelmi intelligencia fejlesztésében.

A várandósság egy egészen különleges szakasza az életednek. A testedben végbemenő változások figyelemmel kísérése mellett fontos, hogy a testi változásaidat kísérő érzelmeidre és a testedben növekvő baba érzelmi szükségleteire is figyelmet fordíts. A babavárás hónapjai alatt gyakran erős, néha szélsőségesen ingadozó érzelmek törhetnek fel benned. Előfordulhat, hogy régi emlékek, örömök és bánatok, jó élmények és nagy hiányérzetek kerítenek a hatalmukba. Lehet, hogy valami nem stimmel, de nem tudod pontosan megfogalmazni, hogy miről is van szó. Ilyenkor fontos, hogy megtaláld a probléma gyökerét a testedben és figyelmet szentelj neki. Az is lehet, hogy pontosan tudod, mi a gond, és olyankor jó, ha arról valakivel beszélni tudsz. Ha megtisztelsz a bizalmaddal, lehet, hogy a nyugalmammal, a tapasztalataimmal és a teljes figyelmemmel segíteni tudlak abban, hogy megtaláld a saját megoldásodat. Szívesen látlak a pároddal együtt is.

Néhány példa, amikor az érzelmi támaszadás nagy értékű lehet a várandósság előtt, alatta és utána is:

  • ha valamilyen ismert vagy ismeretlen oknál fogva várat magára a gyermekáldás
  • ha vizsgálatok és kezelések sora vár rád
  • ha úgy tűnik, valami miatt le kell mondanod arról, hogy anya lehess
  • ha nehéz döntés előtt állsz, hogy anya legyél vagy sem
  • ha a várandósság alatt komplikációk lépnek fel
  • ha a magzatot vagy az újszülöttet elveszítetted
  • ha egy elveszített magzat után vagy újra várandós
  • ha várandósan ismert, vagy ismeretlen okból félsz a szüléstől
  • ha a várandósság alatt valamilyen veszteség ért (betegség vagy haláleset)
  • ha egy nagyon nehéz szülést kell kiheverned
  • ha az újszülött koraszülött, vagy egészségi állapota aggodalomra ad okot
  • ha a párkapcsolatodban van probléma
  • ha bármi más okból szükséged van segítségre
  • ha minden rendben van, csak az örömödet szeretnéd megosztani valakivel
  • ha a babával szeretnél kapcsolatba kerülni

A fenti példák közül szinte mindegyikkel találkoztam az elmúlt évek során, mióta fókuszkísérőként és trénerként dolgozom. Csodálatos élményekkel ajándékoztak meg a fókuszolók, nagyon sokat tanultam mindenkitől. A leggyakrabban a várandósok keresnek meg, és akik teljes figyelmükkel meg tudják ajándékozni a testüket és a lelküket, gyakran nem várt élményben részesülnek: a babájuk jelentkezik, kapcsolatba lép velük, jelzéseket küld. Ám ha ez a kifejezett és elvárt szándéka a fókuszolásnak, akkor erre ritkábban kerül sor, mert a babák már a méhen belüli életben is önálló, autonóm lények, maguk döntik el, hogy mikor hajlandóak megnyilvánulni. Többször is előfordult, hogy ellazulva, befelé figyelve a mamák a szülés várható lefolyásáról is benyomásokat szerezhettek egy-egy találkozás során. (Pl. a Panka bokra c. történetben Singer Magdi: Asszonyok álmában síró babák című könyvében.) Én csak elkísérem őket az önmagukhoz és a babájukhoz vezető úton. Éppen ezért minden egyes fókuszolás más és más, egyedi, megismételhetetlen, a maga módján egyfajta energiakútként hat mindazok számára, akik bátran merítenek belőle.

Egy-egy fókuszolás időtartama lehet 10 perc és másfél óra is, ez előre sosem látható. Érdemes rászánni 2 órát egy találkozásra, legfeljebb hamarabb befejeződik, de tovább biztosan nem tart.

Szívesen állok minden érdeklődő rendelkezésére!

Hogyan tudom alkalmazni a fókuszolást a mindennapokban?

1997-ben ismerkedtem meg a fókuszolással, és sok tanulás, gyakorlás után 2001-ben lettem fókusztréner. Hollandiában történt a csoportos vizsga, ami felejthetetlen élmény marad a számomra. Holland mestereink, Marta és Ynse Stapert otthonában zajlott, és egy szemernyi szorongást sem okozott, mindenkinek jól sikerült.

Személyközpontú tanítóként, mentálhigiénés tanácsadóként, Gordon-instruktorként, s később dúlaként mindig is fontos érték volt számomra az egészséges kapcsolati modell: a partneri együttműködésen alapuló kommunikáció és konfliktuskezelés, egymás méltóságának és kompetenciájának tiszteletben tartása, az érzelmi intelligencia fejlesztése, vagyis a kölcsönösen örömteli emberi kapcsolatok kialakítása és fenntartása. A fókuszolás remekül belesimul mindabba, amit a humanisztikus pszichológián belül azelőtt tanultam és azóta is tapasztalok. Nagyon fontos szerepet játszik az életemben ez az eljárás, örülök, hogy egymásra találtunk.

Eredetileg arra kerestem valamilyen lehetőséget, hogy a várandósok körében gyakran tapasztalt félelmeket, szorongásokat és testi-lelki elakadásokat sikerüljön feloldani lehetőség szerint még a szülés előtt, vagy legalább alatta, netán utána.

Az első várandós anyát több hónapon keresztül, több alkalommal kísértem a fókuszolásban, s egy természetes szülés – születéstörténet koronázta közös munkánkat. Eleinte az összes technikai csoda bevetését szükségesnek tartotta a saját szülése idején, ám a fókuszolások után, közeledve a várva várt eseményhez, egyre inkább úgy érezte, hogy ezzel a feladattal a saját teste egyedül is képes lesz megbirkózni. Ebben az orvosa és a férje is teljes mértékig a partnerei voltak. Ma is büszke rá, hogy képes volt fájdalomcsillapítás és egyéb beavatkozások nélkül, a saját erejéből is világra hoznia a gyerekét.

Ez a példa azokat a félelmeket szemlélteti, melyek az előzetes várakozásokból, téves információkból fakadnak, és fókuszolás vagy más hasonló lehetőség nélkül akár önbeteljesítő jóslatként is működhetnek. Egy másik példa arra világít rá, hogy a fókuszolás akkor segíthet igazán, ha azt időben elkezdik a várandósság hónapjai alatt, és megbeszélik az előzetes elvárásokat, szorongásokat, félelmeket.

Egy első babáját váró pár mellett dúlaként voltam jelen a vajúdás és a szülés alatt. Már a várandósság alatt feltűnt, hogy a kismama gyakran beszél a saját édesapjáról, aki határozottan közölte, hogy korábban fog szülni, azonban ennek a kijelentésnek akkor még nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. A terminusnál három héttel korábban burokrepedéssel megindult vajúdás igen hosszadalmasra és nehézre sikeredett. Amikor a tizedik órában még mindig nem tágult ki eléggé a méhszáj az erős kontrakciók ellenére sem, a kismama monológba – spontán fókuszolásba – kezdett. A távollevő édesapjához beszélt kb. négy órán át – közben a vajúdása leállt -, majd a monológ után intenzíven újraindult a folyamat, és néhány órával később végül sikerült gond nélkül megszülnie a 3200 g-os egészséges kisbabáját. A szülést követő beszélgetés után derült fény a rejtélyre:

Az anya az egész várandósság idején és a szülés során is édesapja jóslata ellen küzdött. Az orvos apa felállított egy diagnózist, miszerint a lányának olyan keskeny a csípője, hogy csak császármetszéssel lesz képes világra hozni a babát. Ezt a kijelentést ráadásul nem is szemtől szembe mondta a lányának, hanem a család többi tagján keresztül juttatta el hozzá. A várandósság hónapjai alatt erről egyáltalán nem tudott beszélni az apjával, hiába szeretett volna, édesapja kerülte, hárította ezt a témát. Így az anya ösztönös önvédelmi reakcióként hozott egy olyan döntést – félve az apai jóslat beteljesülésétől -, hogy a babának mindenképpen korábban kell megszületnie azért, hogy még biztosan átférjen a medencéjén, s elkerüljék a császármetszést. A baba megértette és elfogadta az édesanyja félelmét és segített a terv megvalósításában: a vártnál jóval korábban, a 37. héten indult el. Én pedig megértettem, hogy miért haladt olyan nehezen és lassan ez a vajúdás, miért volt szükség a monológra és miért tudott a monológ után szépen továbbhaladni a folyamat. A saját felt sense-em (testi érzetem, megérzésem, intuícióm) már a szülés előtt megmutatta, hogy ebben a történetben hol lehet számítani elakadásra. Éppen ezért felajánlottam a fókuszolás lehetőségét, de végül a szülés korábbi megindulása miatt erre már nem került sor. Ha sor kerülhetett volna rá, akkor egy fókuszfolyamatban talán sikerült volna előcsalogatni ugyanezt a monológot még a szülés megindulása előtt, s a szülés sem járt volna ennyi kínnal, szenvedéssel, hiábavaló erőfeszítéssel, s talán húsz óra helyett 6-8 óra alatt lezajlott volna.

Az időben elkezdett fókuszolás segíthet a természetes szülésben, mely fontos megküzdés mind a baba, mind az édesanya szempontjából. Lehetőséget nyújt arra, hogy a kismama ránézhessen a várandóssággal és szüléssel kapcsolatos érzéseire, félelmeire, elvárásaira, így bizonyos szinten talán arra is lehetősége nyílik, hogy fókuszolással „előre dolgozva” megkönnyítse saját szülését.

Számomra a fókuszolás és a dúlaság ugyanazt jelenti. Teljesen azonos hozzáállást kíván mindegyik. Holland mestereim közül Christine és Erna szavai jutnak eszembe, akik szerint a fókuszolás olyan, mint a születés. A baba magától is megszületik, minden képessége megvan ehhez. Menet közben azonban szükség lehet tapasztalt, kellő tiszteletet, alázatot és elfogadást tanúsító társakra, kísérőkre, akik megnyugtató jelenlétükkel segítenek tovább lendíteni az esetleg elakadt folyamatot.

Az elmúlt évek alatt sok várandóssal és frissen szült anyával fókuszoltam, a szülésre való felkészülés során felajánlottam mindenkinek ezt a lehetőséget, és legalább egy kóstoló erejéig a legtöbben éltek is vele. Egyre nő azok száma, akik már a második vagy a harmadik babájukat várva is megkeresnek, hogy fókuszolva készüljünk az újabb jövevény érkezésére. Többeknek – saját kérésére – dúlaként is jelen voltam a szülésénél.

Nagyon sokat tanultam az anyáktól, akik fantasztikus fókuszfolymatokat éltek meg, s jutottak a mélyebb, bensőbb felismerésekhez, megértésekhez. Megfigyelhettem azt is, hogy akik várandósan teljesen beleengedték magukat az érzéseik, érzeteik csodálatos birodalmába, azoknak a teste megmutatta, hogy mi vár majd rájuk a szülés idején. Ritmusosan ismétlődő változásokat éltek át testi szinten, s ezekhez gyakran társultak képek, emlékek, szavak, kifejezések, testi érzetek. Sokan spontán módon kapcsolatba tudtak kerülni a pocakjukban növekedő babájukkal, s a találkozás fantasztikus boldogságot, megnyugvást, megelégedettséget hozott a számukra: minden rendben van! Gyakran a baba közvetítette a bizonytalan mamák számára a biztonságot és a nyugalmat, és azt, hogy nincs miért aggódni, a természet mindent nagyon bölcsen kitalált. Ez az ő esetükben is így van, minden jól fog sikerülni, hiszen képesek kölcsönösen figyelni egymásra, és el tudják fogadni egymás érzéseit, igényeit.

Az anyák közül páran arra akarták használni a fókuszolást, hogy a baba nemét vagy a szülés időpontját tudakolják meg. Erre néhányszor sikerült választ kapni, de csak akkor, ha a baba éppen közlékeny kedvében volt. Előfordult, hogy a babák megmakacsolták magukat és nem voltak hajlandóak reagálni anyjuk kíváncsiskodására. Néha nehéz volt elérni, hogy az anyák el tudják engedni a babával, a szüléssel, szülőséggel kapcsolatos elvárásaikat, előítéleteiket és sztereotípiáikat.

Volt olyan anya, akinek az első fókuszolás után megszűntek a rémálmai és a görcsei, a haskeményedése. Sokan számoltak be arról, hogy a baba megszületése közben és azután is mennyire jó volt érezni, hogy értik, érzik a kicsi jelzéseit, nem okoz gondot kitalálni, mikor mire van szüksége.

Nagyon jó érzés, hogy van egy eszközöm, egy lehetőségem arra, hogy minél többeknek megmutathassam, mekkora önerő lakozik benne, s ha megtanul hinni ebben az erőben és élni vele, akkor könnyebben veszi majd az akadályokat, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, békésebb, természetesebb életet élhet.

Sajnos csak nagyon kevesekhez jut el a fókuszolás lehetősége, sokszor az érdektelenség miatt. Pedig fantasztikus módon tudna segíteni, nélkülözhetővé válna sok esetben a gyógyszeres kezelés és az orvosi beavatkozás a várandósgondozás és a szülés során. Az a többéves tapasztalatom – különösen az első babájukat váró párok körében -, hogy ritkán elegendő a kompetens szülésre és szülőségre való felkészüléshez a kilenc hónap.

A saját középiskolai tanulmányaim során nem esett szó sem biológia órán, sem máskor erről a fontos témáról. A mai diákok sem sokat tanulhatnak a szülés-születés természetes folyamatáról, emiatt tovább nőhet a félelem és a szorongás bennük. Otthon a szüleiktől is elvétve hallhatnak róla, hiszen az elmúlt évtizedekben Magyarországon szinte lehetetlen volt intézményi keretek között, beavatkozások nélkül, természetes módon szülni és megszületni. A legtöbb helyen még ma sem lehetséges. A császármetszések aránya is meredeken emelkedik, nemcsak nálunk, hanem szerte a civilizált világban. Míg a hatvanas években ez az arány hazánkban 3-5% volt, addig ma már 30-50% körül mozog.

Éppen ezért az a célom, hogy óvodai, iskolai programok keretében minél több helyre eljuttassam ezt az ősi tudást, tapasztalatot. A fókuszolás remek lehetőség arra, hogy a gyerekek, fiatalok körében minél hatékonyabban történhessen meg ennek a régi-új tudásnak az átadása és befogadása, hogy mire ők felnőnek, ismét legyen lehetőségük a  szülés-születés természetes csodáját átélni. E cél eléréséhez az óvónők, tanítók, tanárok, szülők és a segítő szakemberek bevonása is nélkülözhetetlen, bízom benne, hogy az ő körükben is nő majd az érdeklődés e téma iránt.